Azokban az országokban, ahol nem vagy csak kevés bort termeltek, csak ünnepélyes alkalmakkor fogyasztják ezt a nemes italt. Ahol viszont hagyománya van a borfogyasztásnak, a bor az étkezés elmaradhatatlan tartozéka, és így a mindennapok italának számít.

Napjaink jelensége, hogy a különböző adottságú országok borfogyasztása kiegyenlítődést mutat.

Franciaországban pl. a hatvanas években a 120 l/fő/év körüli borfogyasztás mára 60 liter körülire csökkent, míg a skandináv országokban, az USA-ban, sőt még Japánban is erősen emelkedik az egy főre eső borfogyasztás.

Magyarországon a XX. század első felében kiegyenlítetten 30 - 40 l/fő/év volt a fogyasztás mértéke, amely a második világháborút követően 50 éven át alacsonyabb szinten, 20-25 1/fő/év között mozgott.

Mára 30 1/fő/év körüli értéken stabilizálódott, ami jelzi, hogy a hazai borfogyasztási kultúra újra visszalendült a régi kerékvágásba.

A világ ital- és borfogyasztási szokásainak változása

Felgyorsult, átalakuló világunkban az emberek italfogyasztási szokásai is jelentősen megváltoztak. A bor és gasztronómia kérdéskörének taglalása előtt érdekes lehet áttekinteni, milyen átalakuláson estek át az elmúlt évtizedekben az ital- és borfogyasztói szokások.

A markáns, erős italokkal szemben egyre inkább a könnyebb, a kevert, az alacsony energiatartalmúak fogyasztása nő, elsősorban az életmódváltozás, a motorizáció és a nők emelkedő italfogyasztása miatt.

Az erős, tömény italokkal szemben egyre keresettebbek a könnyű, kisebb alkoholtartalmúak. A mérsékelt alkoholtartalom szintén a motorizáció és az egészséges életmód elterjedésével válik egyre fontosabbá.

A világ fejlett országaiban a szabadidő gyarapodásával az emberek egyre inkább közösségben, társaságban fogyasztanak italokat. Így elmondhatjuk, hogy az ún. társasági italok a kedveltebbek.

Az olcsósággal, a magas alkohol- vagy energiatartalommal szemben preferáltabb, tehát a fogyasztók számára fontosabb tulajdonság az italok finomsága, élvezeti értéke, minősége.

A termelési hagyomány nélkülözhetetlen, hogy a jó minőség kiegészüljön presztízzsel, hogy a termék megfelelő fogyasztói bizalmat vívjon ki. A termelőknek és termékeknek ápolniuk kell hagyományaikat.

A tanulva megismert vagy másképpen elsajátított ízű termék először nem igazán ízlik, csak többször kóstolva, a környezet példájával bátorítottan válik kedveltté.

Főként a fiatal generációk fordulnak inkább a könnyen és gyorsan megkedvelhető, sokszor így egyszerűbb, értéktelenebb ízvilágot felmutató termékek felé.

A borfogyasztás divatjának alakulása is természetesen egybevág az általános tendenciákkal:
• A könnyebb, gyümölcsösebb (pl. reduktív fehér, primőr vörös) borok egyre keresettebbek. Külön érdemes kiemelni a rosé borok iránti igény dinamikus növekedését!
• A borfogyasztás is mindinkább társasági alkalmakhoz kötődik, fölértékelve ezzel a bor erős kulturális és történelmi kötődését.
• Az arc nélküli termékekkel szemben az egyedi, az individuális jegyekkel rendelkező borok a sikeresebbek, amit a borturizmus gyors fejlődése jelez, illetve egyben gerjeszt is.
• A vásárlási szokások változása során bort vásárló nők, háziasszonyok száma növekszik.
• Az olcsó borok fogyasztása a világon csökkenő, míg a minőségi, az ellenőrzött eredetűeké növekvő tendenciát mutat.

A bor és az egészség

A bor az emberi kultúra talán legrégebb, legkedveltebb itala. Már az ókorban a görögök is több hatást tulajdonítottak a bornak, s főbb tulajdonságait egy háromszög csúcsaival ábrázolták. Az egyik csúcs táplálékot, a másik orvosságot, a harmadik – bizonyos mágikus hatással – mérget jelentett.

A borfogyasztás ellenfelei a bor káros hatását (joggal) alkoholtartalmának tulajdonítják. Az alkohol közismert élettani hatása az alkohol-víz keverékekre vonatkozik. A bort azonban nem szabad egyszerű alkoholos oldatnak tekinteni. Számos állatkísérlet bizonyítja, hogy a bor jóval kevésbé mutatkozik toxikusnak, mint a hasonló mennyiségben fogyasztott más alkohol. Jótékony hatása például, hogy csökkenti a vér káros koleszterin (LDL) szintjét.

A bor másik károsnak ítélt borkezelő anyaga a kénessav, amelyet a borászati technológia juttat a borba. Ennek csökkentése erős tendencia a borágazatban és napjainkban már a korábbi érték töredéke is elegendő a technológiai célok eléréséhez.

A bor ásványi anyag és szervessav-tartalmának is számos kedvező hatása van. A borokban jelentős mennyiségű kálium van, ami jó vizelethajtó. A borok pH-értéke és savai az emésztést befolyásolják kedvezően.

A bor valódi antiszeptikus hatásáról is beszélhetünk. Számos, az emberre patogén baktériumfajta (koleravibrió, kólibacilus, tífuszbacilus) különösen érzékeny a bor e hatására, elsősorban a borok polifenol- tartalmának köszönhetően. Nem véletlen, hogy a bort számos történeti hivatkozásban, mint a leghigiénikusabb italt említik.

A vörösborok polifenol-, cserzőanyag-tartalma – a kutatások szerint – jelentősen gátolja az érelmeszesedést és a magas vérnyomás kialakulását is. Jó állapotba hozza a hajszálereket és az érfalak kollagén rostjait. Gátolja a vérlemezkék összetapadását, vérrögök képződését az erekben. Erős az antioxidáns hatása, mely véd az agy és a szív sejtfalainak elváltozásától.

A bornak a szívbetegségek megelőzése mellett a rák és az Alzheimer-kór kezelésében is gyógyhatást tulajdonítanak.

Összességében elmondhatjuk, hogy napi 2-3 dl bor elfogyasztása, főként étkezésekhez, több kedvező hatással bír, mint kedvezőtlennel, segíti a jó egészség megőrzését!