Na, kérem! Ez a könyv egy komoly dilemma elé állított. A kérdés, hogy írjak-e egy hosszabb lélegzetvételű ajánlót, kockáztatva hogy kevesebben olvassák végig, de legalább kifejtem a véleményem tisztességesen, vagy írjak egy rövidebb ajánlót, amolyan lényegretörően. Arra jutottam, elvetem a kereteket, és annyit írok, amennyit a könyv "kíván".

Tehát a Vince Kiadó gondozásában megjelent Orosz Kulinária című könyvet tartom a kezemben. Gyönyörű kivitel, tekintélyes méretek, három oldalas tartalomjegyzék. Oroszország, Ukrajna, Grúzia, Örményország, és Azerbajdzsán a terítéken. "A Szovjetúnió összeomlása után ... ezek a népek ráébredtek kultúrájukra, egyediségükre, és most szemünk előtt bontakozik ki ámulatba ejtő gazdagságuk" írja Marion Trutter az előszóban.
Ehhez a gondolathoz annyit fűzök hozzá, hogy ezt a könyvet kézben tartva, szó szerint a "szemünk előtt bontakozik ki" a felsorolt országok gasztronómiai kultúrája.

Kicsit olyan érzésem támadt, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, mintha egy nyomtatott Néprajzi Múzeum - Mezőgazdasági Múzeum keverék tárulna elém. Hatalmas, egész oldalas színes fotók, érdekes, részletgazdag leírások a hagyományokról, étkezési, háztartási szokásokról. Nézzük hát a tartalmat főfejezetekre bontva!

Oroszország

Oroszország tekintetében először átfogó képet kaphatunk a hagyományos orosz házi kemencékről a pirog kapcsán. A pirog egy töltött tésztaféle, mely az oroszok egyik nemzeti eledele. Természetesen a pirog receptúrájával, és készítési módjával rögtön meg is ismerteti az olvasót a könyv, valamint többféle felhasználási módját is bemutatja a pirogtésztának.

Hosszasan olvashatunk a zakuszka, azaz az előétel oroszországi kultúrájáról. Megszámoltam, hatvan darab feltálalt zakuszka fotóban gyönyörködhetünk, melyek mellett tíz kiváló recept olvasható, mint például a heringpástétom, vagy a "padlizsánkaviár", vagy akár a húsgombócok gombatöltelékkel receptje.

A vodkával kapcsolatban arról informálódhatunk, hogy régen a vodka indította be az üvegipar fejlődését, vagy hogy a vodka termelte adóbevételekből utakat, gyárakat építettek, és hogy vodkával pecsételték meg a nemzetközi békeszerződéseket. Mindez egész oldalas, színes vodka fotók környezetében.

Terítékre kerül a hal, a kaviár, a tartósítás a teljesség szikrányi igénye nélkül. Bepillanthatunk a cári konyha kapcsán a porcelánmanufaktúrák működésébe, de egészen elképesztő recepteket is olvashatunk, csodaszép fotóanyaggal illusztrálva.

Aztán itt van a kvász receptje. Nem tudom nem megosztani ezen a cári világból visszamaradt szomjoltó italok egyikének receptjét, melyet a könyvben olvashatunk:

"Meggykvász:
1,5 kg magozott meggy
2 dkg élesztő
20 dkg cukor
5 dkg mazsola

A meggyet 4 liter vízben, kis lángon kb. 1 órán át forraljuk, szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni. Leszűrjük a levét, hozzáadjuk az élesztőt, és cukrot, kb. 24 órán keresztül erjesztjük. Üvegekbe töltjük a mazsolával együtt, dugóval szorosan lezárjuk. A kvászt még 3-4 napig állni hagyjuk."

Az ajánlónak azon a pontján vagyunk, amikor a könyv egy negyedét futottam át, de a szívem vérzik, hogy mennyi mindenről szót sem tudok ejteni.

Ukrajna

Elsőként a pampuska receptjén akadt meg a tekintetem, ami az oldalon található Zöldfűszeres-sajtos buborékkenyérre emlékeztetett. Itt azonban természetesen egészen más kontextusba került ez a finomság.

Majd a könyvet lapozva egyszer csak Gogol képe tűnik fel. "Az élet Gogol korában". Ezt nevezem alapos áttekintésnek! Megtudhatjuk még azt is, hogy Gogol számára a mézes-mákos kalács "paradicsomi étel" volt!

Számtalan Ukrán népszokásról, és az azokhoz kapcsolódó ételekről olvashatunk, természetesen percíz receptekkel kiegészítve. Itt van például a Haluski, az ukrán galuska. Több, mint figyelemfelkeltő étek! Halételek, sólet, tésztafelfújt, kolbászok, gyümölcsök, szilvás gombóc. Az embernek az az érzése támad, hogy könyvestül azonnal a konyhába kell szaladnia, és főzni valamit! Valamit azonnal ki kéne próbálni, megkóstolni a receptek közül!

Grúzia

És még csak most következik a könyvben Grúzia. "Grúzia 70 000 négyzetkilóméteres területén egy tucatnyi népcsoport él. A közös asztal mellett ..." írja a grúziai rész bevezetője, és hosszasan sorolja, hogy milyen változatos ennek a tucatnyi népnek, színes földrajzi adottságokkal bíró területének gasztronómiája.

Olvashatunk arról, hogy a Grúz konyha meghatározó elemei a mártások - imádom a mártásokat! És szerencsére nem is hagynak minket magunkra e tekintetben a könyv szerzői, rögtön felsorakoztatnak négy mártást receptesül, technológiástul.

Egyik ezek közül a Tkemaliszilva mártás. Savanyú szilva, fokhagyma, koriander, menta, kapor, só, bors van az alkotóelemek felsorolásában. Felfogható ízlelés nélkül vajon egy ilyen ízkompozíció? Nem gondolom ...

Borzoljam még a kedves olvasó fantáziáját? Ilyen receptek vannak előttem, mint paprikamártás, diós gránátalmaszósz, vagy sommártás, szóval gyorsan lapozok is tovább ...

Grúziát még hosszasan taglalja ugyan a könyv, mindannyiunk nyugalmának megőrzése érdekében, udvariasan átlépném a továbbiakat, hogy röviden meséljek a következő országról, melynek konyhaművészetét górcső alá veszi a könyv.

Örményország

Az első Örmény recept a Lahmadzsun, egy vagdalt húsos pizzaféle. Roppant egyszerű, és igen ínycsiklandó! És ha már pizzatészta, rögtön kapunk egy komolyabb idegenvezetést az örmény kenyérkultúrában. A legnépszerűbb örmény kenyérfajta a lavas, a lepénykenyér, melynek megismerkedhetünk hagyományos elkészítésével, receptjével.

Örményországban igen sokféle zöldséget termesztenek. Bab, uborka, padlizsán, fokhagyma, újhagyma, paradicsom, lencse ..., mintha itthon lennénk! Ennek jegygében isteni zöldségétkek, egytálételek és levesek receptjét olvashatjuk, amelyeket egy az egyben elkészíthetünk akár saját veteményesünkből is.

Itt vannak még a halételek, húsételek, mint például a marhahúsgombócok, a bárányhús aszalt barackkal.

Apropó aszalt gyümölcs! Itt olvasható az Anusapur, az édes aszalt gyümölcs leves receptje. Igazi kuriózum! Összetevői a búzadara, só, aszalt barack, mazsola, aszalt szilva, barna cukor, és mandulabél. Teljesen kompatibilis a hazai konyhával!

No és az édességek! A Gata a kelt leveles tészta, vagy a Halva, a Nsabilt a mandulás csók. Egyszerű, és ízletes receptek sora!

Azerbajdzsán

Azerbajdzsán kapcsán az első alapanyag, amely kibontásra került, a rizs. "Azerbajdzsánban a rizst a nép második kenyerének nevezik." Olvashatjuk a szöveg legelején. Ennek kapcsán ismerkedhetünk meg egy nemzeti étellel, a plov-al, melynek fő alkotóeleme a rizs. Igazán izgalmas ételnek tűnik, amely számtalan változatban készíthető, mint például "Plov bárányhússal és fűszerekkel", vagy "Édes plov aszalt gyümölcsökkel", de itt van a húsos-gesztenyés változat leírása is.

Egy komoly fűszerismertetőbe is "belefutottam" a 322. oldalon, legnagyobb örömömre. Az egyik kedvenc fűszeremről, a kardamomról az alábbiak tudhatók meg: "Rendkívül erős aromájú, Indiai fűszerféle, amely egykor a Selyemúton érkezett Azerbajdzsánba. Előszeretettel használják sütemények készítésekor, valamint teszik teába és italokba is. Az édeskés magvak rágcsálása frissíti a leheletet, tisztító hatással van a gyomorra, és a belekre."
Hasonló szösszeneteket olvashatunk itt még további 19 fűszerről is, fotókkal kiegészítve, csak mintegy a témát kiegészítendő.

Selyemút, vadmadarak, vízi szárnyasok, a gránátalma, tengeri és édesvízi halak, a bárány, levesek, füge és kákiszilva fügelekvár recepttel. Miről írjak, melyiket hagyjam ki?! Ha mindet átugrom, még mindig itt van az édességek, és a teakultúra témája, amit Azerbajdzsán kapcsán taglal a könyv.

Nézzünk bele a teakultúráról szóló oldalakba! "A tea az azerbajdzsániak számára az élet része. Elkészítése valóságos rituálé: egy kerámiakannát forró vízzel ki kell öblíteni, csészénként egy teáskanál teát tesznek bele, forrásban lévő vizet öntenek rá..." olvashatjuk a teaceremónia rituáléjának pontos leírását. Nagyon érdekes! Teafüggőknek igazi írásos csemege!

És ha valakinek mindez nem volna elég, még a továbbiakban a függelékben a fenti országok történelmébe, nyelvének eredetébe nyerhetünk rövid olvasmányos leírásokon keresztül betekintést, biztos, ami biztos alapon. Ezt követően nyolc oldalnyi bibliográfia, és receptjegyzék betűrendben.

Hölgyeim és Uraim! Ezt nevezem könyvnek! A könyv hátoldalára 6995 forintos árat nyomtattak - gyanítom ennél kevesebbért beszerezhető a nagy könyváruházakban, vagy az interneten -, bár a könyv ennek a dupláját is megérné. Akit a gasztronómia komolyan foglalkoztat, annak ez a könyv kötelező darab! Le a kalappal a kiadó előtt! Megpróbálok tőlük más könyveket is beszerezni, és írni róluk!

Varga Gábor