Az Alexandra Kiadó mondhatnánk - a mi szempontunkból - meglehetősen stílusosan, egy Gordon Ramsay könyv kiadásával indította az évet, amely pedig engem indított egy újabb ajánló megírására.

Nézzük, mivel állunk szemben. A 2009-es év végén itthon megjelent Jamie Oliver Természetesen című könyvéhez hasonlóan ez a könyv is évszakos tagolásban mutat be számunkra recepteket. Ezen előbbi mondatom nyomán két megállapítást tehetünk. Az első, hogy örvendetes módon a világ jelenleg meghatározó szakácsainak munkái folyamatosan jelennek meg itthon, és válnak elérhetővé, ami nagyon örvendetes! Másrészről megállapítható, hogy ezek a nagyok egyszerre mozdulnak, és valószínűleg mostanság az évszakokra tagolt receptkönyvek lesznek a divatosak.

Bocsánat a kalandozásért, térjünk is vissza Ramsay-re! Én nagyon csípem ezt a figurát, mert mérhetetlenül őszinte. Aki dolgozott vendéglátásban, az tudja, hogy ez egy életforma, stílus. Itt az emberek valóban olyan "nyersek", mint Ramsay modora, és valóban olyan érzékenyek, mint az ő ízlelőbimbói. Ezért nálam ha valami Ramsay, akkor az eleve nyerő.

Gordon RamsayA könyv - mint azt a borítóra nyomott pecsét is hirdeti - az Alexandra csúcsgasztronómiai sorozatának legifjabb tagja. Azaz nem az átlag háziasszony asztalának szól a könyv. Persze ízlésformálóként számukra is kiváló lehet, de azt is el tudom képzelni, hogy egy-egy lelkes amatőröknek akár valódi támaszként is szolgálhat a konyhában. A könyvben használt alapanyagok minden esetre egyértelműen azt jelzik, hogy szakkönyvről van szó. A fordítók pl a Créme fraîche*-t nem magyarították tejfölre. Ez a döntés szakmailag helyénvaló, és rendben is van így, azonban feltételezi, hogy ismerjük ezt az anyagot, és be is tudjuk szerezni. Csokoládéból is a Valrhona tűnik fel a könyvben, amely világviszonylatban is a legjobb minőséget jelenti. Innentől én mindenképp szakkönyvről írnék a következőkben.

Ramsay őszintesége egyértelművé teszi az ő gasztronómiai értelemben vett egyszerűségét. Ramsay nem gyárt mítoszokat, nem komplikál semmit agyon. Ő csak jól készít el, és ízlésesen tálal. Ez a tőle már megszokott stílus köszön vissza az egész könyvben, mondhatnánk, immár természetesen. A könyv kivitele a kemény kötéstől a fotók minőségéig, a színvilág, a receptek, és az ízkompozíciók egyaránt tökéletesen eltaláltak, és igen egyediek. Bennem Gordon stílusa, az ételcentrikusság, a minden sallagnot, dekorációt mellőző lényegretörőség csodálatot vált ki.

Egyébként a minőségi gasztronómiai könyvek küllemileg való visszaegyszerűsödése, tartalmi kikristályosodása úgyszintén trendként figyelhető meg. Egy igényesen tiprogafált szöveg, és egy hozzá tartozó fotó teszi ízlésessé, és áttekinthetővé a könyvet.

És végül a receptekről mit is mondhatnék. Én cukrászként nyilván a desszertekre vagyok kiélezve, de azért avatott érdeklődőként szemlélem az ételkompozíciókat is. Számomra szakmailag receptek, és technológiák tekintetében újat nem tudott mutatni a könyv, és valószínűleg ezzel a szakemberek java is így lesz, azonban amitől érdekes mégis, az a Ramsay-féle esztétikai megoldások a tálalásban, az apró, finom részletek, ízpárosítások.

Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a könyvet.

Varga Gábor

Créme fraîche* a francia konyha hagyományos alapanyaga, magas zsírtartalmú (35%), enyhén savanykás ízű, sűrű krém. Leginkább a tejfölhöz hasonlítható, viszont annál jóval magasabb a zsírtartalma.